Fajtaleírás

Skót fajta és talán a legklasszikusabb képviselője a brit húsmarhának.
Nem véletlen, hogy Londonban van olyan étterem, ahol csak ebből a fajtából adják a vendégnek a „steak”-et.

Nevét kitenyésztésének két jelentős helyéről, Aberdeen és Angus grófságról kapta. Nagy-Britannián kívül elterjedt Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is.
Színe fekete, de van vörös színű változata is, ezt különösen Észak-Amerikában kedvelik, ahol ennek a változatnak önálló tenyésztő szövetsége is van.

Homozigóta szarvatlan fajta. Feje, csontozata finom. Nyaka, háta, fara, combja széles, terjedelmes és izmos. Mélységi méretei rendkívüliek, lábai rövidek, szabályosak. Külleme jól mutatja a nagy húskitermelést. Fontosnak tartják, hogy „alsó vonala” párhuzamos legyen a felső vonallal. A kistestű anyai típusú fajták közé tartozik, bár az utóbbi években őshazájában is növelik testnagyságát, főként az Amerikában kialakított nagyobb testű típus használata révén.

A modern típus hosszabb törzsű és hosszabb lábú, mint az eredeti angus volt. Ma nemritka az 1000 kg-nál nehezebb tenyészbika sem, de általánosságban a bikák 800-900 kg, míg a tehenek 500-600 kg súlyúak.

A fajta nagy értéke a kitűnő szaporodásbiológiai tulajdonságokban rejlik. Mérések alapján megállapították, hogy a húsmarha fajták között az angus termeli a legtöbb tejet, így szinte kizárt az a probléma, hogy a borjúnak nem jut elegendő tej a felnevelés során.

A törzskönyv első kötetébe 1. számmal bejegyzett Old Grannie például 29 év alatt 25 borjút ellett, ebből 24-et nevelt fel és végül villámcsapás következtében múlt ki.

A fajta borjúnevelő képessége is jó, nem ritka a 300 kg-ot elérő 205 napos súly. Jó tulajdonsága a finom rostú hús és a márványozottság. Keresztezések során anyai oldalon szerepelve, kiválóan kombinálódik a francia nagytestű fajtákkal.

© 2011 ANGUS Húsmarhatenyésztő és Forgalmazó Kft